BEISMERIK: JÖN A NYUGDÍJKATASZTRÓFA, AZONNALI ÁTALAKÍTÁSRÓL ÉRKEZETT JAVASLAT

BEISMERIK: JÖN A NYUGDÍJKATASZTRÓFA, AZONNALI ÁTALAKÍTÁSRÓL ÉRKEZETT JAVASLAT
Megelőznék a magyar nyugdíjkatasztrófát, teljes átalakításról érkezett javaslat! Ez minden magyar életét érinteni fogja! Beismerték: küszöbön a nyugdíjkatasztrófa, különösen ha nem kezdünk bele azonnali és teljes átalakításokba. Ezt már a kormányhoz közeli szakértők is elismerik. A fenntarthatósághoz sürgős intézkedésekre lenne szükség – ezek egyik fontos pillére a gyermekvállalás elismerése, amely alapjaiban szabná át a mostani járulékfizetési rendszert – javasolták egy szakmai eseményen. A múlt századi nyugdíjrendszer már nem bírja el a napjaink viszonyai alatt lévő terhelést. Egyértelmű, hogy hosszú távon nem működőképes és fenntartható a jelenlegi társadalombiztosítási nyugdíjrendszer – hangzott el a “Nyugdíj és a gyermekvállalás kapcsolata” című konferencián. A szakértők szerint a nyugdíjrendszer és a gyermekszületések között szoros összefüggések vannak, hiszen a jelenlegi folyó finanszírozású rendszer bevezetése nyomán a világ minden országában csökkent a termékenység. Vagyis amennyiben az idősek öngondoskodásához elégséges félre tenni néhány “garast”, az sokak számára erős motivációt jelenthet arra, hogy a gyermeknevelés fáradtságos és változóan sikeres teendőit mellőzzék. Intenzív munka folyik a gyermekvállalást elismerő nyugdíjkoncepciók kapcsán. Grandiózus változások jöhetnek tehát, mert meg kell előzni a nagyobb bajt. Emiatt azonban tény, hogy fenekestől fel kell forgatni mindent a rendszerben. A Magyar Nemzeti Bank számításaik alapján a magyar nyugdíjrendszer a jelenlegi feltételek mellett előreláthatólag 2035-ig tartható fent. Javaslatot tettek arra vonatkozóan, hogy a gyermeknevelés nyugdíjrendszerben való elismerése egy lehetséges eszköz annak érdekében, hogy rendszer igazságos és fenntartható legyen. Korábban a gyermekvállalás egy egy alacsony költségű, nagy megtérülésű befektetésnek számított, – és a fejlődő országokban továbbra is annak számít – hiszen a gyerekek korán elkezdtek dolgozni a családi gazdaságban, idős korban pedig eltartották szüleiket. A modern társadalmakban ennek a fordítottja jött létre, főként az egyre tovább tartó oktatás miatt. Banyár József szerint a megoldás egy humán tőke alapú nyugdíjrendszer lehetne, amely a humán tőke megtérülését nem szakítja el annak létrehozásától/létrehozójától. Ha ezt bevezetnék, akkor egy önfinanszírozó rendszer jönne létre, ahol a végső finanszírozó maga a felnevelt gyermek. A rendszer működése úgy festene, hogy a járulék nem befizetés, hanem kifizetés lenne. Ezzel valójában mindenki visszafizeti a saját felnevelésének költségeit, ezért inkább helytálló lenne “törlesztésnek” nevezni. A gyermeknevelést nagyrészt a szülők finanszírozzák – nem csak pénzben, hanem jó nagy részben időráfordítással, amelynek szintén van költsége. Ezzel együtt a gyermeket nem nevelő adófizető is hozzájárul a gyermekneveléshez valamilyen mértékben. Az új rendszerben mindenkinek abban az arányban járna a nyugdíj, amilyen arányban hozzájárult a humán tőke létrehozásához. A szakértő technikailag ezt egy pontrendszer alapján lehetne számon tartani, amelyben minden gyermek után egy egyéni pontot és arányos mértékű közösségi pontot osztanak szét évente. Az egyéni pontot a szülők között, a közösségit pedig az adófizetők (benne a szülők) között osztanák szét. Nem a járulékfizetés, hanem a gyereknevelés után osztanák a pontokat. Az adott évben befolyt törlesztést pedig az abban az évben nyugdíjban lévők pontjai arányában osztanák szét nyugdíjként. A gyermekteleneknek emiatt sokkal kisebb lenne a nyugdíja, de nem a nyugdíjukat csökkentenék, hanem a rájuk vonatkozó nyugdíjkorhatárt emelnék meg, úgy hogy körülbelül ugyanakkora legyen az induló nyugdíjuk, mint az átlagos gyermekszámúaknak. Viszont ahhoz hogy ugyanakkor mehessenek nyugdíjba, a számukra létre kéne hozni egy olyan normál módon feltőkésített nyugdíjpillért, ahová befizethetik a hozzájárulásukat, és a normál nyugdíjkorhatár, valamint az emelt nyugdíjkorhatár közötti részt a saját megtakarításukból kellene finanszírozniuk. Az állam tehát létrehozna egy feltőkésített részrendszert, amelybe mindenki elkezd befizetéseket teljesíteni, amint munkába áll. Ha nem lesz gyereke akkor elsősorban ez lesz a nyugdíjának a fedezete. Ha gyermeke születik – attól függően, hogy mekkora “gyermekfedezetű” nyugdíjat célzott meg: két gyermek utánit, vagy három gyermek utánit – akkor ez a befizetés a felére, vagy a harmadára csökkenhet. Ezzel azonnal forrás szabadul fel a gyermek nevelésére. Ha például a harmadik gyermeke is megszületik, akkor nem kell többet befizetnie.
loading...

AKTUÁLIS